S.J.: - A franciaországi magyar emigrációnak három politikai kategóriája volt: az elsőbe tartoznak a legrégebbiek, akik még a Horthy-érában, a háború előtt vagy alatt jöttek ki, s politikai menedékjogot kaptak – ők általában baloldaliak. A másodikba azok, akik 1945 után, a szovjet csapatok elől menekültek Nyugatra, például a Horthy-rendszer Nyugaton maradt tisztjei – ők jobboldaliak. A harmadik kategóriában pedig az 1956-os politikai menekültek vannak, akik közé én is tartozom. Mi se jobbra, se balra nem köteleztük el magunkat, mert 1956 szellemisége fölötte áll mindenféle kategorizálásnak, hiszen a forradalomban jobboldali és baloldali érzelmű emberek egyaránt jó bajtársként, együtt vettek részt. (Persze egyénileg ki-ki a jobboldali, illetve a baloldali emigrációhoz csatlakozott azért.)

1957-ben megalapítottuk a Magyar Szabadságharcos Szövetséget, azzal a céllal, hogy a magyar forradalom célkitűzéseiért a francia törvények által megengedett keretben, politikai eszközökkel továbbra is küzdjünk. Munkánk az otthoni állapotok javításáért folyó harcról szólt, a franciák mellénk állításával a nemzetközi nyomásgyakorlást szerettük volna élénkíteni. Ekkor figyeltünk fel Fejtőre.

Fejtő Ferenc ekkor már a baloldali emigráció vezető alakja volt, nem beszélve arról, hogy az itt élő magyarok közül, legyen az jobb-, közép- vagy baloldali, neki volt a legnagyobb befolyása a franciákra, mert tényleg kiváló író volt. Észrevettük, hogy a tekintélyét a francia értelmiségi körökben nagyon is felhasználja a magyar forradalom ismertetése és tárgyilagos megvilágítása érdekében, s ezzel óriási kárt okoz a szovjet propagandának, és a Szovjetuniót kiszolgáló Kádár-rezsimnek.

Minket félfasisztának bélyegeztek, de neki hittek

S.J.: - Állítom, hogy senki itt Franciaországban, beleértve a mi szervezetünket is, nem végzett olyan eredményes munkát a francia intellektuális körökben – amelyek inkább baloldaliak és marxista-szimpatizánsok voltak –, mint Fejtő. Mert neki hittek – lévén az egész politikai munkássága baloldali. Nekünk Fejtő munkája nagyon tetszett, mert számunkra az eredményesség számított, nem azt néztük, hogy kinek milyen a múltja, milyen a politikai orientációja, hanem azt kerestük, hogy a mi célkitűzésünket alapul véve ki végez nagyszerű munkát.

Ezt azért is értékeltem, mert mint a Szabadságharcos Szövetség elnökét, sokszor kértek fel különböző francia körökben előadást tartani. Amikor meghívtak francia frontharcos vagy jobboldali körökbe, ott hittek nekem. De nekünk nem azokat kellett megszerezni a politikai küzdelmünk számára, akik amúgy is mellettünk álltak a saját politikai meggyőződésük alapján, hanem nagy szükségünk volt a baloldal megszerzésére, mert ezzel tudtunk a legnagyobb kárt okozni a Kádár-rezsimnek. Nagyon kellemetlen volt, amikor baloldali, szakszervezeti vagy egyetemi körökbe hívtak meg ötvenhatról előadást tartani, s mikor bemutattak, mindig hamar kiderült, hogy a családomat annyi sérelem érte a kommunizmus idején, hogy a legtárgyilagosabb beszámolómat is erősen megkérdőjelezték, mondván, hogy elfogult vagyok.

F + E + J + T + Ő = komoly valuta

S.J.: - Ekkor fokozatosan kezdtem fölhasználni Fejtő és Méray francia nyelvű könyveit, és ezek pajzsként szolgáltak. Fejtőt az értelmiségi körökben ismerték, és az ő neve készpénz volt, „komoly valuta”. Kiderült, ugyanazt állítjuk, és ezzel óriási hatást értem el. Abban a pillanatban az egyórás előadásom megtisztult, elfogadták tárgyilagosnak.

Ennek ellenére, bár mindketten tudtunk egymásról – mert ő is tudott rólam -, harminc éven keresztül semmiféle közeledés nem történt, de egyikünk sem bántotta a másikat. Azonban amikor közös ügyről volt szó, én azonnal hajlandó voltam az ügy, az elv érdekében együttműködni – és ő is velem. Az hozott minket össze, nem a személyes érdeklődés. Ez már csak azért is így volt, mert nem akartam az emigráció hízelgői közé tartozni, akik saját érdekérvényesítésük érdekében így susmogtak: „A nagy Fejtővel érdemes jóban lenni!” Harminc év után, 1988-ban kerültünk tényleg baráti viszonyba, amikor az Emberi Jogok Ligája, amelyet elnökölt, bevont minket (a Magyar Szabadságharcos Szövetséget) egy Nagy Imre és társai tiszteletére franciaországi szimbolikus sír állításának szervezésébe. Az volt a benyomásom, hogy Fejtő alaptermészete az emberségesség és a jóindulat, és ez nagyon kellemessé tette a kontaktust.

Abban is egyeztünk, hogy ő sem volt megalkuvó, nem változtatta ilyen vagy olyan irányba a felfogását és hitét, kedvezőtlen politikai széljárás esetén sem. Elveket elítélt, de személyeket nem. A személyi intrika olyan távol állt tőle, mint egy másik bolygó. Ezzel együtt tartózkodott azoktól, akikről úgy vélte, hogy a demokráciának nem olyan őszinte hívei, mint ő.