Tiszteletbeli elnökétől vett érzékeny búcsút a József Attila Társaság a Fejtő Ferenc emlékére szervezett konferenciával. Agárdi Péter, Széchenyi Ágnes, Tverdota György, Valachi Anna és Veres András mélyfúrásokat végzett a lezárult Fejtő-oeuvre tág horizontú mezején.

Tiszteletbeli elnökétől vett érzékeny búcsút a József Attila Társaság a Fejtő Ferenc emlékére szervezett konferenciával. Agárdi Péter, Széchenyi Ágnes, Tverdota György, Valachi Anna és Veres András mélyfúrásokat végzett a lezárult Fejtő-oeuvre tág horizontú mezején. Szó esett Fejtő zsidó-horvát származásáról, katolizálásáról, marxista meggyőződéséről, az illegális kommunista pártról és a börtönről. A résztvevők sorra haladtak a Fejtő-életműben: publicisztikái, a regények és a Szép Szó-szerkesztés mellett nem felejtették el a fontos tényt, hogy Fejtő volt az egyik legjobb, nemzetközileg elismert Kelet-Közép-Európa szakértő. Örvendetes hírt is megosztottak a konferencia résztvevőivel: a Fejtő Ferenccel dédelgetett terv megvalósulni látszik: készül a Szép Szó digitális változata.

„Kár meghalniuk a nagyapáknak, mindenkinek kár meghalni, akihez az embert emlékek fűzik…” – írta az ifjú Fejtő a Nyugatban 1935-ös Zágrábi útinaplójában, amelyből egy évvel később az Érzelmes utazás című, az önarckép, a levél, az útirajz és a szociográfia jegyeit magánviselő regénye kerekedett. A Szép Szó társszerkesztője, akinek 1938-ban a makói gazdákkal, parasztemberekkel hajnalig tartó beszélgetése egész életére kihatott: Makói beszélgetés című, a fősodorral ellentétes véleményű Népszava-cikke miatt börtönre ítélték és internálással fenyegették. Ezt azzal előzte meg, hogy önként elhagyta az országot. Így lelt új hazára Franciaországban. E kényszerű gyakorlat végrehajtásában nem volt egyedül. Ignotus Pál, Cs. Szabó László, Márai Sándor, Faludy György egy ideig és Németh Andor is a menekülést választotta, persze más-más közvetlen okból. Túlélők. Márainak „csak” a munkái érték meg a hazatérést. Ebből a szempontból Cs. Szabó, Fejtő nagy győztesek: az isten(ek) kedvencei. Ha az elíziumban marad még értéke a honszeretetnek. Ötven év – elég sok. Lukács György kérésére sem tért haza. Nem egyezett marxista felfogása a Magyarországon megvalósulóval. Addig nem jött, míg az „oroszok” ki nem mentek.

Fejtő nem szűnt meg szeretni az országot, mely kitaszította, sőt élete végéig megmaradt belévetett hite. Írta, értelmezte Kelet-Közép-Európát, benne a sokszármazású nemzetű Magyarországot, a magyar problémát. Még eltanulhatjuk nyitottságát a szomszédos népek iránt, sosem csillapuló éhségét a megértésre. Bőven válogathatunk magyar és francia nyelven írott műveiből. Idén, az Érzelmes utazást dobta újra piacra a Kossuth Könyvkiadó. „Laku nocs! – mondják a zágrábiak este, «könnyű éjszakát». Úgy érzem, igen mélyről jön ez a fínom köszöntés, valahonnan a népből. Könnyű, nem egyszerűen: jó éjszakát az kíván, akinek a nappalja nehéz és verejtékes. Gyöngéd, szomorú, kedves üdvözlet, mi is így kívánhatnánk egymásnak nyugalmas, könnyű éjszakát.”