- Ha beszélgetni akarsz még, gyere most – mondta rekedten a telefonba. – Meggondoltam magam – nevetett, mire beértem tavaly májusban a fasori intenzív osztály egyetlen még működő szobájába. – Kiderült, hogy nem zárják be a kórházat, míg meg nem halok. Képzelheted, hogy bíznak bennem itt az orvosok. Úgyhogy változott a program.

Bekérette a világlapokat, percek alatt könyvtára lett, a bájos nővért magánúton átképezte titkárságvezetővé. – Nagyon csinos és okos – vihogott -, itt úgysem lesz már állása, eljöhetne velem Párizsba. Most nincs házvezetőnőm.

Utóbbi persze merőben valószínűtlen fordulat, Fejtő körül folyamatosan ifjú és szép hölgyek tettek-vettek egy évszázadon át. Mind közül a legszebb és legifjabb a felesége volt. – A legjobb a világon, amikor egy előtted járó nő megigazítja a haját az utcán – mondta húsz éve Neuilly és Párizs között baktatva. – Akkor tudod, hogy önkéntelenül is neked szól a mozdulata. Olvastad a Herald Tribune-t? – kérdezte most az ágy szélén ülve, ha már feltámadt. – Ehhez mit szólsz? Megvárom, míg elolvasod.

Cikk- és könyvelemzések után boldogan: – Elkészültem az ördög-könyvvel. Isten után vele is kiegyeztem. Reggel még azt hittem, ez lesz az utolsó. De most arra gondolok, talán II. Lipótról azért még kellene írnom. Tőle elfogadták a rendek azokat a reformokat, melyeket II. Józseftől nem. Konszenzuskereső volt, de az angol liberalizmus és felvilágosodás híve. Közelebb állt anyjához, Mária Teréziához, mint II. József. Toszkánának ragyogó alkotmányt írt, az alkotmányos monarchiát fogalmazta törvénybe. Két évig volt császár, nagy kár, hogy meghalt a reformjai közben.

Pár nap múlva Bock-palackok kerültek elő a hűtőszekrényből. A szobát már elborították a folyóiratok, könyvek és napilapok. A magyar újságok cikkeire bólintott. Szereplőjük II. Józsefre hasonlít – illúzióiban, makacsságában, magányában és abban is, hogy vesztésre áll. Magyarország meg tragédia előtt.

Ekkorra már jöttek kórtermébe a pártok emberei. Időben akartak érkezni. Tréfás tanácsokkal látta el őket – sosem lehet tudni. A tolószék kicsit kényelmetlen, de hatásos – nevetett. Három napra rá fiával, barátaival már szervezte repülőútját Párizsba. – Itt nincs elég jó könyvtáram – szabadkozott. – A kórháznak persze vége, pedig nézd, micsoda tetőterasza van!

Kiléptünk, belekarolt a mellette álló fiatal nőbe, és keringőzni kezdtek a szeles tetőn. A lány énekelte a dallamot, Fejtő csak dúdolta. Hasából némi cső lógott ki. – Világos, szürreális – mondta. Mielőtt elutazott, még jókedvvel dedikált a könyvhéten, meglátogatta vidéki barátait, olvasói a kezét szorongatták. Fő, hogy maga él, mondták. – Fő, hogy maguk is – mondta mulatva.