Radnóti és az egyetemi zsidóverések
F.F.: – Radnóti… nagyon jó barátom lett, sokat jártunk össze. Igazán kedves volt, a felesége, Fifi még kedvesebb. Radnótiban egy művelt, okos, tiszta embert ismertem meg, öröm volt vele vitatkozni. Még akkor is, amikor teljesen eltért a véleményünk. Vas Istvánnal együtt egy hosszú beszélgetésben próbáltuk lebeszélni arról, hogy nyilvánosan szidja a zsidóságát. Nem sikerült.
F.A.: – Gyűlölte, hogy megbélyegzik ezzel?
F.F.: – Szégyellte. Ő egy szempontból biztosan hasonlóan nevelkedett, mint én: nem nevelték zsidónak. A szegedi egyetemen a katolicizmus virágzott a református vallás mellett. Ő végül azzal oldotta meg a kérdést, hogy nem hitt Istenben. Mégis zsidónak számított a keresztény körökben: az apja, az anyja, a nagyapja is az volt, vonásaiban is viselte a rasszjegyeket. Rólam senki nem gondolta, hogy zsidó vagyok, ezért megúsztam a zsidóüldözést az egyetemen.
F.A.: – Milyen formában zajlott?
F.F.: – Jöttek és keresték a zsidókat, kinézet alapján. Eleget találtak, pedig ki voltak már tiltva az egyetemről a numerus clausus miatt. (Ez azért lehetett, mert Klebelsberg Kuno akkori oktatási miniszter a mérsékelt antiszemitizmus híve volt: ő maga nem volt igazán antiszemita, mint Teleki Pál miniszterelnök. Klebelsberg nem támadta az antiszemitizmust, de tűrte, hogy a numerus claususban előirányzott kvótaszámot az egyetemek ne vegyék egész komolyan. [...]) Az atrocitások során sokszor a keresztényeket, akikben valószínűleg volt zsidó vér, ugyancsak izraelitáknak nézték, ha göndör volt a hajuk, vagy az orruk görbe, stb. Gumibottal jöttek, és megverték őket.
F.A.: – Radnótit is elérték ezek a kegyetlenkedések már az egyetemen?
F.F.: – Nem tudom, elképzelhető.
F.A.: – Ha igen, akkor őt a nyilasterror közeledte kényszeríthette arra, hogy elutasítsa a vallását vagy származását, nem? De ezt életösztönnek is hívhatjuk…
F.F.: – Nem. Ahogy az én társaságom az egyetemen csak keresztényekből állt – kevés zsidó barátom volt –, ő olyan körben mozgott a szegedi ifjak közt, ahol a szabadelvű, nagyon baloldali keresztények voltak többségben, akik nem törődtek azzal, hogy ki zsidó, vagy ki nem az. [...] Radnóti magyar költő akart lenni. Ő nem szerette a zsidóságát. Túl zsidónak tartotta még a Szép Szót is, inkább a Válaszba írt.
Radnóti Miklós levelei Gyarmati Fanninak a zsidóverésekről
1930. november 14. és 1933. december 5. között:
„Már hétfő óta nem voltam előadáson. És az előadások folynak. Hogy mi lesz itt! Éjjelenként másolhatom majd a jegyzeteket, amiket el sem tudok olvasni, mert jegyezni értelmesen egyik sem képes. Az istenit a zsidóságomnak! A városban biciklis rendőrjárőrök és teherautós csendőrök a tányérsapkások miatt. A Délmagyarország c. lap körül, mert elítélte egy cikkben a zsidóverést, rendőrkordon, mégis beverték az ablakait. A Miefhoe (Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesülete) előtt, ahol ebédelek és vacsorázom, rendőrosztag igazoltat, hogy nem vagyok-e kalapba bújt bajtárs, aki robbantani megy föl a zsidó egyetemisták szövetségébe. És hajnalba nyúló izgatott tárgyalások. A rektor tökéletesen elvesztette a fejét. Ha a Miefhoe háromtagú küldöttsége bemegy az egyetemre a rektorhoz kihallgatásra és tanácskozásra, akkor ötvenen az erősebbek és egészségesebbek közül kísérjük őket lapulva, elszórtan a falak mellett, és cirkálunk az egyetem körül, hogy nem verik-e agyon őket.
Az orvoskaron a bajtársak ma katalógus olvasását követelték az egyik professzortól, és azt, hogy a zsidóknak írjon be hiányzási jegyet. A professzor kiment, hozta a jegyzéket, katalógust olvasott, és a zsidókat nem olvasta föl, ellenben a hiányzó bajtársaknak beírta az abszentiát. Dörgő pfujolás támadt, mire referáltatta őket sorra, és mind elégtelent kapott. Kijelentette, hogy csak a zsidók tanulnak, azokat pedig kiverik, hogy azt hitte, úriemberek közé jött, és éretlen taknyosokat talál itt. Lerángatták a katedráról, és egészen a szobájáig tuszkolták. A rend teljesen fölborult. Azt mesélik, hogy a rektor bezárja az egyetemet. Ez jó lenne. Legalább ők sem haladnak, és nem mulasztok semmit. Hát nem őrültség, Fif! És csak a jogi és orvosi karon volt verekedés. Nálunk nem. Nyugodtan mehetnék előadásra, de nem engednek. Szolidárisnak kell lenni.”
„Egyetemi proletárok. Marhák. Pedig ha engem egyszer megrúg vagy megüt valami pofa, akkor ott vér fog folyni, mert én összetöröm a falon a fejit. Békességes ember vagyok, Drága, de ha hozzám nyúlnak, akkor ütök. És hatvan-hetven úriember aztán, ha rám zúdulnak, mégis elagyabugyálhat alaposan. De nem hiszem, hogy nálunk legyen valami. Majd meglátjuk. Ha előre tudom, nem megyek majd el.”
„Kicsi Anyám Drága, vigyázz most, ha uccákon jársz! Ezek a kölykök, ezek a »nyilaskeresztesek«, ahogy most mondják, meg vannak őrülve.”
„Nem tudom, mi lesz az egyetemen, irtó puskaporos a levegő, nagy botrányok lesznek még. Gettó, stb. Én elhatároztam, hogy nem megyek be se most, se a köv. szemeszterben előadásra, ha ezt bevezetik.”
Az eredeti levelek teljességükben Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete című monográfiájában olvashatóak.
