Ha Kéthly Annán és Rajk Lászlón múlik, Fejtő Ferenc a Közoktatási Minisztérium államtitkára lett volna 1947-ben Magyarországon. Fejtő Ferencen múlt…

F.F.:- Semmi jel nem utalt arra, hogy a kommunisták akkor már a híres, kékcédulás választásra készülnek Magyarországon. Kéthly Annáék szerették volna, ha itthon maradok, s fölajánlották: legyek a Közoktatási Minisztérium államtitkára, delegálnak a pártból. Rajk László – akivel régi keletű, komoly, vitatkozó barátság kötött össze, s ő nagyon jól tudta rólam, hogy antikommunista vagyok – szintén azt tanácsolta: okvetlenül vállaljam el a megbízatást. Csodálkoztam, és mondtam is neki: „Nem gondolod, hogy nélkülem is elég sok ellenségetek van ebben az országban? Még egyet akarsz, személyemben?” Erre azt válaszolta: „Tudod, én sokkal szívesebben állnék szemben olyan ellenségekkel, mint te, mint olyanokkal, akiket megvetek”. Mire én: „Mindennek ellenére, amíg az oroszok megszállva tartják az országot, azt hiszem, szívesebben lennék Franciaországban házmester, mint itt miniszter.” Akkor abbahagyta az agitálást, nem vitázott tovább, de azt még elárulta, hogy ami a közelgő választásokat illeti, azokat mindenképpen meg fogják nyerni. Mármint a kommunisták.

V.A.:- Vajon a győzelemhez vezető módszert is tudta már?

F.F:- Valószínűleg igen, de arról nem beszélt. Ugyanaznap este Kéthly Annával és Ries Istvánnal – az akkori szociáldemokrata igazságügy-miniszterrel – vacsoráztam, és elmeséltem nekik, mit mondott Rajk. Nem hitték el, meg voltak győződve arról, hogy nem merik meghamisítani a választásokat. Abban maradtunk, hogy ha mégis megpróbálkoznak ezzel, akkor a Ries lemond a miniszterségről. Ebben a tudatban utaztam vissza Párizsba. A helyzet azonban nagyon labilis volt, és úgy döntöttem, hogy amíg a szovjet dirigál Magyarországról, nem vállalok otthon politikai szerepet. Károlyi Mihályban azonban Kéthly Annáék megbíztak, s ők akarták, hogy vállaljam mellette a sajtótitkár szerepét. Ez amolyan közvetett pártmegbízatás volt. Ezután mégis egyesítették a két pártot – annak ellenére, hogy Szakasits Árpád, akivel Párizsban egy szocialista összejövetelen találkoztam, azt mondta: szó sem lehet arról, hogy aláírja az egyesülést. Hát – végül aláírta.