Mindig inkább magyarnak éreztem magam, mint zsidónak, inkább európainak, mint magyarnak, inkább világpolgárnak, mint európainak – de a mai fiatalok lehetőségeihez mérten életemet visszamenőleg csak egy amolyan vidéki ember életének látom…

Két világháborút éltem át, s megtapasztaltam a szocializmus által életre hívott nagy remények lefokozódását és összeomlását. Alkalmam volt közelről megfigyelni az olasz fasizmus jelenségét (bevallom, kezdeti szakaszában nem találtam visszatetszőnek), aztán a sztálini, a náci meg a Pétain-jelenséget. Megéltem Oswald Spengler Európa hanyatlását megjövendölő, komor próféciájának megvalósulását, s azt, hogy bevált Nietzsche jóslata is a nihilizmus és a cezarománia térfoglalásáról. Megfigyelhettem a gyarmatosítás elhamarkodott megszüntetését, amely majdnem mindenütt már-már az abszurdumot súrolta. Láthattam az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb világhatalommá fejlődését, jóllehet nemigen készült fel szerepére, hogy tudniillik egyetlen gátlója legyen a Szovjetunió messianisztikus térhódításának.

Mennyi változás mindennapi életünkben! Szüleimmel fiákeren vagy szánon közlekedtünk; húszéves lehettem, amikor először ültem autóba; egyébiránt budapesti barátaim, ismerőseim közül, holott nem mind voltak szegény emberek, összesen háromnak volt autója. Tizenegy vagy tizenkét éves voltam, amikor a lakásunkba első ízben került rádió. Nevelőanyám maga sütötte a kenyeret a családnak, s a nagymosást is egymaga végezte. Első telefonomhoz huszonöt esztendősen jutottam. Nehezen szoktam meg a hangosfilmet a harmincas években. Harminckilenc éves voltam, amikor először szálltam repülőgépre. … Mindig inkább magyarnak éreztem magam, mint zsidónak, inkább európainak, mint magyarnak, inkább világpolgárnak, mint európainak – de a mai fiatalok lehetőségeihez mérten életemet visszamenőleg csak egy amolyan vidéki ember életének látom…

… Aztán jött rövid találkozásom a kommunizmussal – ez, mint már említettem, félreértés volt, mivel gyűlölöm a dogmatizmust és az erőszakot.

De azért a marxizmus – Marxé és nem Leniné – tartós nyomokat hagyott bennem, és sajnos megmaradtam szocialistának, liberális szocialistának. Kénytelen voltam hazát cserélni, meg nyelvet is – ha kultúrát nem is teljesen –, és háromszor is újra kezdeni az életet, mindig más és más körülmények között. De, mint Kafka mondta volna, a kapu, amelyen beléptem, nekem volt megépítve, még akkor is, ha belöktek rajta. Háromszárnyú kapu volt. Hármas identitású lélek. De vajon nem milliók élnek-e a világon többes számban? Akik azonosak is, meg különbözőek is.

… Tapasztalatom szerint tartozhat az ember Franciaországhoz úgy, hogy nem tagadja meg azt, ami – zsidó vagy keresztény – családi hagyományaiból megmaradt, hogy nem szakítja el népi gyökereit, hogy nem dobja sutba azt a „dunai patriotizmust”, amelyet nagyra becsült mesterünk, Jászi Oszkár oly nagyra tartott. … fölteszem magamnak a kérdést, vajon milyen képet kapnak rólam azok, akik nem ismernek. … vajon az-e az ember, amit cselekedett? Azonosak-e a tettei önmagával? És hogy látnak engem mások?  Meglehet, az ő véleményük igazabb annál a képnél, amely a tükörből visszanéz rám. Vajon a kép szükségképpen az egyetlen kép-e?”

Kedves Olvasó! Ön milyen képet formált Fejtő Ferencről? Ha megosztaná, kérjük, írja meg a szerkeszto@fejto100.hu-ra! Köszönjük.