Részlet a könyvből, amely meghozta Fejtő Ferencnek a világhírnevet. A Népi demokráciák története 16 országban jelent meg. Franciául 1953-ban, magyarul csak 1991-ben… Pedig azt a kiegészítést, hogy „Egy 1968-as becslés szerint 136 000-en estek áldozatul a tisztogatásoknak – ennyi személyt öltek meg, börtönöztek be vagy internáltak” Csehszlovákiában, csak valamelyik új kiadásban közölte a szerző. Hogyan kell lefolytatni egy paranoid koncepciós per-sorozatot ahhoz, hogy a kivégzések a népet is engedelmességre bírják? Mi volt a fő rendező elv például a magyarországi Rajk-perben? Egy kirakatper dramaturgiája…

Slánský-ügy – A teljes sztalinizáció iskolapéldája

A Slánský-perrel, amely 1952. november 22-én kezdődött Prágában, nagyon jól lehet szemléltetni azokat a módszereket, amelyekkel a sztálini Szovjetúnió – vagy inkább a Berija vezette titkosrendőrség apparátusa, amely felette állt a szovjet államnak – behálózta a kelet-európai országok kormányait és kommunista pártjait, megfosztotta azokat szuverenitásuktól, megbénította cselekvési központjaikat, és olyan helyzetet idézett elő a kollektív félelem, bizalmatlanság, apátia és önkínzás pszichopatologikus légkörének kialakításával, amelyen csak nagyon hosszú idő múltán és csak nagy nehézségek árán tudnak majd változtatni ezeknek az országoknak a vezetői és lakosai.

A pert és a rákövetkező tisztogatásokat illetően az igazság csak apránként kezdett kiderülni, s ha nem is minden részletében, de legalább nagy vonásokban akkor vált világossá, amikor a cseh és szlovák nép 1968 januárja után elindította nagyszabású mozgalmát, hogy végre megszabaduljon a múlt lidérceitől és rémképeitől.

Az ügy előzményei 1949-ig, addig az időig mennek vissza, amikor perbe fogták, majd halálra ítélték és kivégezték Rajk László magyar külügyminisztert állítólagos „titoizmusa”, hazaáruló tevékenysége és az imperialisták javára végzett kémkedése miatt. A Rajk-per arra szolgált szovjet szervezőinek – mert Berija keze abban is benne volt –, hogy bebizonyítsák: az amerikai hírszerző szolgálatnak, Tito segédletével, sikerült beférkőznie egy hatalmon levő kommunista párt legfelső vezetésébe is. Ami igaz volt Magyarország esetében, annak éppúgy igaznak kellett lennie a többi népi demokrácia, különösképpen Csehszlovákia esetében, amely „a szocializmus előretolt bástyája volt a Nyugat felé”, és amelynek vezetői, főképp Gottwald elnök, arról álmodoztak, legalábbis az 1948 februárjában bekövetkezett „prágai államcsíny” előtt, hogy ők majd eredeti, csehszlovák úton fognak haladni a szocializmus felé. De miután Jugoszláviát kizárták a Kominformból, gyanússá vált és „elhajlásnak” minősült a legkisebb eredetiség, a szovjet modellel szembeni legcsekélyebb fenntartás is. A megmérgeződött légkör kedvezett a boszorkányüldözésnek, amelynek az volt a rendeltetése, hogy a Szovjetunió titkosügynökei számára lehetővé tegyék az ország vezetésének ellenőrzését ravasz manipulációk révén. Elsőként a csehszlovák párt főtitkára, Rudolf Slánský esett a csapdába, aki veterán „baloldali” kommunista, nyers, de becsületes ember volt. Slánský a Rajk-per után egy pártaktivista-gyűlésen kijelentette: „Egy csehszlovák Rajkra van szükségünk.”¹ Mozgósították a biztonsági szolgálatot, amelynek „szovjet szakértők” is segítettek, hogy leleplezzék a vezető körökbe befurakodott imperialista ügynököket. Ezeket – akárcsak Magyarországon – elsősorban azok között a felelős kommunista vezetők között keresték, akik a háború alatt Nyugatra menekültek vagy a spanyol polgárháborúban a nemzetközi brigádokhoz tartoztak.

Rákosi Mátyás, a magyar párt vezetője, aki szívvel-lélekkel kiszolgálta a szovjet titkosrendőrséget, szívesen ráállt, hogy segítse a szovjetek munkáját Csehszlovákiában. Felhasználva a Rajk-per bizonyos vádlottainak „leleplezéseit”, akik a háború alatt Nyugaton kapcsolatban álltak cseh és szlovák kommunistákkal, Rákosi átadott Gottwaldnak egy listát a gyanús személyekről. Ennek alapján az elsők között tartóztatták le … Azután a különböző titkosszolgálatok közti sötét ügyletek nyomán a tisztogatást hirtelen kiterjesztették Szlovákiára, ahol előbb „burzsoá nacionalizmussal” vádolták, majd börtönbe zárták a párt egész elitjét, …

Az inkvizíció kissé össze-vissza vagdalkozott. 1950 végén az osztályellenség takargatásának vádjával letartóztatták V. Šváb belügyminiszter-helyettest, Slánský bizalmi emberét.² 1951 tavaszán a titkosszolgálatok átadtak Gottwaldnak egy jelentést, amely magával Slánskýval foglalkozott, akit „az imperializmus veszélyes ügynökének” nevezett, és azzal vádolt, hogy „burzsoá nacionalista és cionista elemeket tett a párt- és az állami apparátus különböző fontos pontjaira”. Gottwald megdöbbenésében Sztálinhoz fordult, aki ekkor azt a tanácsot adhatta neki, hogy ne adjon hitelt a jelentésnek, de legyen éber. Ennek ellenére „politikai hibákat” róttak fel Slánskýnak: a Központi Bizottság 1951 szeptemberében tartott ülésén felmentették pártfőtitkári tisztsége alól, és miniszterelnök-helyettesnek nevezték ki. 1951 novemberében a titkosszolgálatok egy általuk szerkesztett levél alapján arról tájékoztatták Gottwaldot, hogy „az amerikai kémszervezet felszólította Slánskýt, hogy szökjön át Nyugatra”, és javasolták az áruló letartóztatását. Gottwald ismét Sztálinhoz fordult, aki Prágába küldte Mikojánt az ügy „kivizsgálására”. Mikoján megállapította Slánský bűnösségét, akit 1951. november 24-én letartóztattak. A párt vezetőjével együtt bukott sok munkatársa is: így … Jarmila Taussigová, a párt ellenőrző bizottságának elnöke, aki az előző évek során a tisztogatásokat irányította. Megrostálták és megtizedelték az egész párt- és államaparátust. Készültek a nagy perre, amelynek ország-világ előtt cáfolhatatlanul be kellett bizonyítania a vádlottak árulását.

… döntő szerepet játszottak a per előkészítésében a szovjet ügynökök … A vádiratot a csehszlovák Politikai Bizottság készítette elő, melynek ülésein azonban Berija ügynökei voltak a hangadók.

Az előkészítés technikája ugyanaz volt, mint amelyet a harmincas években a nagy moszkvai pereknél alkalmaztak és amelyet a Rajk-pernél elevenítettek fel. A vádlottakat az erkölcsi nyomás és a fizikai kínzás legkülönbözőbb fajtáinak vetették alá, hogy meggyőzzék őket: semmiképpen sem menekülhetnek sorsuk elől. A párt – mondták a rendőrök a vádlottaknak – pontosan tudja, mit követtek el, és azt kívánja, hogy hiánytalanul ismerjék be tetteiket. Azt ígérték, hogy a bíróság elnéző lesz, ha mindent bevallanak. A rendőrök oly brutálisan bántak velük, hogy a vádlottak közül többen azt hitték, fasiszta pribékek kezei közé kerültek. … Dr. Sommer, a börtönorvos (aki 1968 tavaszán öngyilkos lett) különböző kábítószereket – meszkalint és más narkotikumokat – adott a vádlottaknak, akik az euforikus nemtörődömség állapotába kerültek, tudatuk elhomályosult, ellenállásuk pedig meggyengült. Miután akarat nélküli bábukká változtatták és megfosztották emberi méltóságuktól a vádlottakat, arra kényszerítették őket, hogy betéve tanulják meg vallomásaikat, amelyeket a szovjet szakértők felügyelete alatt a cseh belügyesek állítottak össze. Főpróbát rendeztek részükre, és ezeket a képtelen vallomásokat kellett elmondaniuk az ügyész és a bíróság elnöke előtt, akire az a feladat várt, hogy elítélje őket. „Megdolgozásukkal” elejét akarták venni annak, hogy a bíróság előtt visszavonják vallomásukat.

A per, amely 1952. november 22-én kezdődött, le is zajlott minden baj nélkül. A fővádlottak közül tizenegyet, miután teljes vallomást tettek, halálra ítéltek hazaárulásért, kémkedésért, szabotázsért és katonai titkok elárulásáért, és 1952. december 3-án kivégezték őket. Három vádlottat – E. Löblt, Artur Londont és V. Hajdut – életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. Ők életben maradtak, és tanúskodtak a történekről. … A kommunisták után az egykori politikai pártok tisztségviselői és a papok kerültek sorra. Egy 1968-as becslés szerint 136 000-en estek áldozatul a tisztogatásoknak – ennyi személyt öltek meg, börtönöztek be vagy internáltak.³ Nagyon sok ez egy 14 milliós ország számára, amely azelőtt más erkölcsökhöz volt szokva.

¹Slánskýnak ezt a kijelentését Rudolf Barák idézi, aki 1956-ban belügyminiszter és annak a munkacsoportnak a vezetője volt, amelyet a Központi Bizottság a Slánský per iratainak felülvizsgálatával bízott meg. Vö. Rudé Právo, 1956. június 13. 1961-ban magát Barákot is letartóztatták és elítélték a „hatalommal való visszaélés és lopás” vádjával.

²Löbl a perről írt könyvében, amelyet az alábbiakban majd idézünk, elmondja, hogyan verte őt össze Šváb egy kihallgatás alkalmával.

³Svobodni Slovo, 1968. május 24.